növekvő élettartam

Azt írja r.a, hogy nincs módszer. Tegnap megtudtuk, hogy a hermeneutika szerint sincs, és hogy a genuin fenomenológia hermeneutika. Azt eddig is tudni véltem, hogy nincs módszer és hogy a hermeneutika ezt állítja, de az mindezideig nem tört át nálam, hogy a fenomenológia tényleg hermeneutika kell, hogy legyen. A hermeneutika túl elasztikus, megfoghatatlan – valójában nem igazán látom, hogy vajon valamilyen módszer nélkül beszélhetünk-e egyáltalán tárgyakról - magyarán a módszer nem feltétel, hanem eredmény. A hermeneutika, elsősorban Heidegger evvel a problémával úgy számol le, hogy a nyelvbe kódolt eredeti ontológiára hivatkozik. Szerintem meg ilyen nincs, és nem is lesz. Ha pedig nincs eredet, kicsit figyelni kellene a módszerre is, ha bármi igazat akarunk találni.

Más. Az előadás után helyet kerestünk előadó professzorunkkal a Darshanban, de nem volt elég. Ezért átmentünk a Zappába. Ez csarnokszerű kocsma embertelen akusztikával. Zajos, mintha az Endeavour hajtóművének kiégetési tesztjei folynának benne éppen. Ráadásul van hangulatzene is, melyet háttérzenének szántak – hogy ehelyett mi lett belőle, nem részletezem. Ilyen helyen nem lehet beszélgetni. Vajon miért nem a Centrálba mentünk? Vagy másik kocsmába? Lám-lám, kocsmát választani sincs módszer, de azért valamit leszűrhetünk abból, hogy a kávézó példaszerű megvalósulásához vajon melyik van közelebb. Ha túl elasztikusak vagyunk, hamar a Zappában kötünk ki.

A filozófia kapcsolódik a fényhez – sötétben, füstben és zajban legfeljebb Sartre-ig juthatunk (mint egy egzisztenciagyár), vagy igazából még addig se. Igazából sehova, már gondolatokat tekintve.