Egó-szörcs! Egót mindenkinek! Ki vagyok Esztétika Versek és szövegek Tanulmányok E-mail varadinak

vasárnap, december 18, 2005

Dancing in the Dark















Ki jobb, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, vagy akinek mindenről eszébe jut még valami? Vagy aki ungyanarra gondol, de mindig kicsit másképpen, vagy mindig másra gondol, de ugyanúgy?

Könnyű egy postot kérdéssel kezdeni. Így elkerülhetem a szembenézést gondoaltaim valódi gyökereivel, azaz előítéleteimmel és vélekedéseimmel. Melyeket egyébként magam előtt is tarthatatlannak tartok. Igazából nem is sajátjaim ezek az előzetes vélemények, csak úgy teremnek, mihelyt megszólalok. Valamit mondanál, és már félre is értik.

Talán védekezhetsz úgy, hogy mindig olyasmit mondasz, ami éppen odaillő?

Kiderül, az ember gyöngécske állat az odaillőség keresztjére szögezve, mihelyt valamit is mondani próbál.

szombat, december 17, 2005

Pub in Edinburgh


Különös álom

Ma különös álmom volt. Egészen regényes története van, miközben álmodtam, végig az járt a fejemben, valahol, hogy meg kellene írnom ezt egy regényben.

A történet elejére nem emlékszem, de a lényeg, hogy nemzetközi tekintélyű tudós vagyok, aki titkos ismeretek birtokába jutott. Ezek az ismeretek még éppen megmenthetik a globális felmelegedés miatt végnapjait élő emberiséget. A titok egy olyan növény, melyet az ősök elrejtettek évezredekkel korábban, melyet hibernáltak az Arktisz örök jegében, hogy most, amikor szükség van rá, megtaláljuk. Hogy erre hogyan jöttem rá, nem tudom. Sok más híres tudóst, volt osztálytársaimat gyűjtöttem magam köré, és az expedíció nekivágott a könyörtelen és veszélyes vállalkozásnak. A probléma az volt, hogy a pontos helyet nem tudtuk, csak sejteni lehetett, és gyakorlatilag rá kellett hagyatkoznom megérzéseimre úgy, hogy közben tudtam, nemcsak azok az életek múlnak rajta, amelyeket magammal rántottam a vállalkozásba, de a még élő millióké is. Végül megtaláltuk, egy jégbarlang mélyén, három-négy zsemleszerű, kenyérből készült valamit. Óvatosan felmelegítettük őket, és ekkor előbukkantak a bennük elrejtett magok. A közepük, mint valami gránátalmáé, teli volt magokkal. A zsemle pedig finom, ember által évezredek óta nem kóstolt ízű volt, lágy és foszlós, és a belsejük teli volt az életet és reményt adó magvakkal. Igazából most eszembe jut, hogy akár heregolyó is lehetett. Lehet, hogy gyerekre vágyom? Érdekes lenne. Az álomnak itt vége volt, emelkedetten, boldogan és könnyeden ébredtem, melyet az a tény indokolt, hogy mégiscsak megmentettem a világot, ráadásul mindezt alvás közben. Soha rosszabbat.

péntek, december 16, 2005

First blogspot

Vajon nem törvényszerű-e, hogy harminc körül azt érzem, sodródom?

Ha ezt úgy értjük, hogy valamennyire mindannyian sodródunk, akkor törvényszerű, hogy ilyesmit érezhetek, és hogy most érezhetem, amikor már eleget láttam a világból ahhoz, hogy megtapasztaljam túlerejét.

Másrészt pedig vannak kiváló periódusaim, amikor mindez nem zavar, és alkotóerőm is kiteljesedik. A kérdés az, hogy vajon lehetséges-e önerőmből az egyik oldalon, a produktív stabilitás oldalán rögzítenem magamat. Azt hiszem, önerőből ez nem igen lehetséges - meg kell találni azt a közösséget, melyen belül kiélhetem kreatív energiáimat. A különös az, hogy egy viszonylag kis támasz alapján is képes vagyok egészen széles spektrum számára érdekeset alkotni. De azt nem vagyok képes elérni, hogy ez a kis támasz mindenki rendelkezésére álljon, márpedig vajon mi más is lenne egy született optimista és humanista célja?

Van egy törvény, amely élhetővé teszi az életet. Szövegét titokban tartom. Kicsit elhúzódott a megértése, de most már sínen vagyok, ne aggódjatok: jövök. Jung, up-and-coming philosopher.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

CounterData.com

american express
american express Counter