növekvő élettartam

A Guardian a kínai cenzúra réseiről ír. A példa az Egy gésa emlékiratai című könyv és film. A film azért tiltott, mert a főszerepet egy kínai színésznő, Cseng Hszi-ji (Zhang Ziyi) játssza. A könyv meg azért, mert csak.

"She is the most shameless Chinese woman in the world. I wonder whether she ever thought about the pain brought by the Sino-Japanese war," wrote one of the least offensive web critics.

A színésznőt legalább kurvának, de inkább tömeggyilkosnak tartják. Ehhez persze kell némi agyalágyultság, de ez nem hiánycikk ott sem. Milliós (!!) példányszámban terjed azonban a könyv másolata, darabonként kevesebb, mint egy dollárért. A DVD-tékákban ott van a pult alatt, hatalmas példányszámban, illegálisan másolva a film, szintén egy dollár alatti áron. Ez hatalmas bevétel, amelynek növekedésében fő szerepet játszik két mozzanat. Először is, mivel tiltott, már önmagában is drágább. Másodszor pedig, az illegális másolatokat semmiféle járulékos költség nem terheli, a bevétel egésze adómentes tiszta jövedelem.

Ez a hatalmas pénzmennyiség azokba az intézményekbe folyik bele, melyek az illegális tartalmakat terjesztik. Ismét beindult az a folyamat, aminek eredménye a maffiahálózatok létrejötte volt a XX. század elei Amerikában (1919-1933). De itt mégiscsak egyfajta speciális ideológiai harcról van szó, melynek kapcsán a legcsekélyebb tudatosságot sem feltételezem ugyan a DVD-tékás seftelőkről, de láttunk már ilyet a történelemben, és (bár mi nem?) filozófiailag is megalapozható azt mondani, hogy: „nem tudják, de teszik”. A maffiával ellentétben, melyet cinizmus lenne „alternatív kereskedelemnek” nevezni, ez valóban alternatív kereskedelem. A tiltás révén megteremti saját ellenintézményét az állami diktatúra. Ráadásul azért tiltották be a filmet, mert félnek a túlzott japánellenességtől, ami pedig gyakorlatilag állami irányvonal. Ismét maffiapárhuzam: létrejött a whiskyre, kreatívan alkalmazták más a drogokra.

Másrészt persze a tiltás mégiscsak tartósabb történeti konstrukció, mint ha nem tiltasz semmit! Vajon mit is kellene írnia egy történetírónak, ha a szabadság történetét akarná megírni? A tiltásokkal az a helyzet, hogy addig nagyon is sérülékenyek, amíg bizonyos médiumokat, bizonyos nagyon távoli áttételeket cenzúráznak, mint amilyen a film, színház, könyv vagy újság. Ha már van, létezik a műfaj, akkor elég egyértelmű, hogy mire is van kitalálva. A csehovi puska. Ha ott van, el is fog sülni. (Újabb maffia-párhuzam. haha)

A történet nem a pénz bomlasztó hatásáról szól. A pénz nem teremt vágyat önmagában. Vagy ha mégis lehetséges pusztán a pénz számlájára írni ezt, akkor el kell ismernünk, hogy ez nem azért lehetséges, mert „megszerezhető általa, amire vágyunk, hanem főként azért, mert vágyam hatékonyságát magát reprezentálja”. Azaz a pénzben a szabadság fétisét tiszteljük. Aki pedig a pénzkereskedelmet akarja korlátozni, mindig kiderül, hogy valójában egyszerűen zavarják egyesek önkényes vágyai.