növekvő élettartam

Hétfőn elkezdtem írni egy verset, az volt a címe, hogy Gyermekkori gyengeségek. Úgy indult, hogy valaki megy haza az utcán, lát ezt-azt, végül hazaér, és valami végig elkíséri, egy bizonyos gyerekkori gyengeség, hogy szeretne apát, ítéletet, valami ilyesmi. Olyan képek voltak benne, mint pl. hogy a város olyan érzést kelt benne, mintha gyermekkori házuk nyári padlására menne vissza stb., viszonylag meg volt írva. Ezt aztán lassan átírtam, rájöttem, hogy jobb lenne, ha eleve otthon lenne, ebből lett egy másik vers: A gyermekkor maradványai. Ezt is átírtam, végül semmi sem maradt az eredeti versből, és az lett a címe, hogy Az ébrenlét mélysége. Nos, elolvasta leghűségesebb olvasóm és kritikusom, és mondott egy-két tanácsot, amiket részben megfontoltam. Az eredmény A végtelen geometriája lett, amit már egy másik hűséges olvasómnak és kritikusomnak is elküldtem, aki kiváló érzékkel nem is válaszolt semmit. Amikor ma újraolvastam, akkor rájöttem, hogy elég komoly gondok vannak a verssel, ezért adtam neki egy új fájlnevet, és azonos cím alatt még egyszer teljesen átírtam. Öt nap munka, és még mindig csak erős közepes a vers. Tulajdonképpen nem is éri meg. Ráadásul ma összehasonlíotttam a végeredményt az eredetivel, és igazából lehet, hogy az volt a legjobb változat. Bár, miután már egy árva szó sem maradt belőle a végső változatban, lehet, hogy azt is publikálom majd valahol.

r.a kolléga lebaszott egy dolgozatom miatt, mert állítólag "MINDEN KÉPESSÉGED MEGVAN, HOGY NE ILYEN SZART ÍRJÁL" (plusz azért, mert esszét írtam, és nem tanulmányt, de ez szerintem nem pontosan így volt). Ilyen őszinte barátot kívánok mindenkinek. Egyébként blogján hosszú bejegyzést írt arról, hogy milyen a rendes barát, mármint hogy pont ilyen, hogy megmondja, őszintén, nyersen. Innen most már tudom, hogy a barátom. Mert még egyébként azt gondolnám, hogy nem. Ráadásul csak arról volt szó, hogy egy-két megfogalmazás pontatlan, illetve "összecsaptam" a végét. Hát legyen, akkor tegyük idézőjelbe, hogy "csak", és javítsuk ki a dolgozatot. Majd belinkelem a végsőt.

ÉS, 51/25. Négy vers, linkek:

A Zodiákusok éjszakája

Emlékünk a hérakleitoszi folyóban

Végtelen nap Teampull Mhor felett

Az őrültség Obanben

Ezek egy tavasszal írt sorozatból valók. Közülük két másik megjelenik a júliusi Holmiban. Továbbá: Berkovits Balázs barátommal írtunk egy cikket az egyetemátalakításról, válaszul Bokros Lajos et al. írására, ÉS, 51/17. (Rég volt, lehet, hogy már nem fér bele az ÉS-be a válaszcikk? Hát de közérdek!)

Írtam egy Kemény-kritikát a májusi Kalligramba, ehhez nincs link, mert egy éve nem tettek fel új számot a Kalligram-honlapra, vajon miért is.

Két film, amitől megóvnám a mozibajárókat: Piaf, A karib-tenger kal. 3. Ráadásul fiunk másfél hónappal születése előtt már hall annyira, hogy majd kiugrott anyja bőréből az egyébként még nekem is igencsak túl hangos hangeffektek alatt.