növekvő élettartam

Az utat kilométerekre belátni,
mozaikot, mit egy-egy dombtető
mutat az egyenetlen felszínen
bolyongó útból, s Beinn Mhor sziklatömbje
délig beveti árnyékkal a teljes
nyugati oldalt s e szikár csapást.

De ha előkerül a nap, törékeny,
üvegszerű fényben bokányi fű
s sziklaüregben összegyűlt víz fénylik,
a fehérhomokos tengerpart mintha
fényt gőzölne, mert csigák és kagylók
meszes odúit hordja, őrli ott a víz.

A sírkőszínű gyöngyházmorzsalékban
gyaloglunk vissza: egy kastély nevű
nagy ház beljebb áll, romos kőtoronnyal,
körülötte néhány működőképes
traktor horpad teljesen szétrozsdállt
vázak között.

„Szervusz, Kedvesem!
Szervusz, Barátom!” – és kezeinket
két lapos tenyér körülöleli,
a helybeli beinvitál magához – „Magyarország?
Katona voltam, ott nem jártam.” – s végül:
„Nagyon jó emberek élnek itt! Nagyon jók.”

Címkék: vers