növekvő élettartam

Holnap egy barátom – költőbarátom, mondhatni – miniszteri díjban részesül. És én meg laudálom. Nos, laudációt írni, hogy most megosszam mindenkivel ezirányú tapasztalataimat, nem egyszerű dolog. Rövidnek kell lennie, ez biztos. Emelkedettnek is. Jelezni kell annak nagyszerűségét, hogy ilyen díjak vannak. Ezért tehát a minisztert is meg kell említeni, bár elegánsan egyúttal zárójelbe is téve, hiszen mégiscsak a költő a lényeg. Meg a költészet.

Emelkedettségben szerintem bárkivel felveszem a versenyt, hogy az már sok is. Lényegretörésben már kicsit gyengébben állok, tehát az időből ki fogok csúszni. De Puskásnak is csak a ballába volt zseniális. Feleségem egy veretesnek szánt fordulaton épp most hahotázik. Az tehát annakokán még igazításra vár.

A laudációért állítólag tiszteletdíj is jár, ezt pedig örömmel várom – összeg egyelőre ismeretlen.

Szombaton mutatják be a Gérecz Attila-díjasok antológiáját 16.00-kor az IBISZ dísztermében, Wesselényi utca 73. Azért mondom, mert benne vagyok. Voltam már egyszer azon a helyen egyébként. Igencsak emlékeztet engem a vajtai SZOT-üdülőre, ahol negyedikes koromban voltam néhány hetet, és ahol az emeletes ágy felettem lévő részén egy üllői rosszgyerek aludt, akinek kedves szórakozása volt a köpködés. Ő ezt barátságként értelmezte. Én inkább elmebetegségnek. De ez mellékes. Ott találta ki egy földrajztanár, hogy földrajzból felkészítésre kell járnom – ez már akkor is kacagtató volt. Nem tudtam kívülről a megyék neveit, ez volt a nagy tudatlanságom, minekutána kitalálta, hogy valszeg matekból is gyenge vagyok. Ha jól belegondolok, ilyen elmebeteg tanárokkal nagyon ritkán hozott össze a sors. Sőt. Az általános iskolában volt egy-két vetélytársa, és ennyi. Hálát kellene adnom. Megdöbbentő, de még ma is nehezemre esik tudomásul venni, hogy attól, hogy valaki tanár, még lehet alkalmatlan.

Vajtán volt az is, hogy a műanyag lambériához nyomva a pulóverünket végigszaladtunk a 30 méteres folyosón, azután valakinek a füle felé nyúlva ujjunk és a fül között hatalmas elektromos kisülésekkel fegyelmeztük a káoszt. Bevallom, én is kaptam belőle. És sokat adtam. Élen jártam. Azután még ott láttam először számítógéptermet, kétnaponta lehetett tévéfoci-szintű programokon lövöldözni.

A rosszgyerek, aki fölöttem aludt, Üllőn a Gyár utcában lakott, még levelet is írt később. Az anyja állítólag tanár volt (anyám infója).

Most be kellene fejeznem a laudációt. Több vele a munka, mint gondoltam.