növekvő élettartam

Isten akarat. Is. Ezt focizás közben.

Fent vagyok a pályán, de nem megy a játék. (Ha Kukorelly Endre lennék, akkor a „megy” után pont állna, és „a játék” külön mondat lenne, így: „Fent vagyok a pályán, de nem megy. A játék.”)

A többiek türelmetlenek, nem ezt szokták meg.

De ez semmi, mert én vagyok csak igazán türelmetlen, én sem ezt szoktam meg, nem így szoktam reagálni a dolgokra, hanem gyorsabban, élesebben. Egyre idegesebb leszek, ez ismét csak energiákat köt le. Rosszkedvem határtalan, csalódott vagyok. És miért? Azért, mert jobb akarok lenni, mint amilyen most lehetek – ki akarom tölteni az akaratom és a realitás közti űrt, de testem ellenáll, nem tud tovább kiterjedni. Kell egy akarat (tehát valami belső), mely gátat vet türelmetlenségemnek avval, hogy megmondja, hol a helyem a pályán és megvéd az elégedetlenséggel szemben. Hogy akkor most te nem vagy Zidane, hanem ez vagy, de nem baj.

Még ha meg is értem, hogy hol vannak teljesítőképességem határai, ebből semmi nem következik az akaratra nézve. (Itt akarat és vágy között annyi különbséget látok, egyébként, hogy az akarat vágy és cselekvés együtt.)

Azt hiszem, ez a gondolatmenet az önalávető típushoz tartozik. Szubjektum vs. szubverzió. Akinek kell valaki, hogy elhelyezze – kell egy akarat. Szóval mikor idáig jutottam, akkor arra gondoltam, hogy Nietzsche Wagnerrel szembeni önfeladása után milyen érdekes, hogy nem ismét a vallásos élet, hanem a „nietzschei élet” felé fordult.

Milyen szórakoztató pszichologizálni. Xiu Xiu: Sad Pony Guerrilla Girl. Angyali. „El akarom mondani az egész világot.”

Tényleg nem ment a foci, mert ilyesmiken gondolkoztam közben.

Aztán volt egy pillanat, leadtam jobbra a félpályánál, Maró elfutott, zárkóztam, alapvonalról visszaadta a bal kapufához, ahol futtából és cimbalomból fellvartam a hosszú felsőbe. Gabi, a kapus zavarta fordult hátra, nem találta a labdát.

***

Erre egyetlen mentségem, hogy már másfél éve, gyakorlatilag indulása óta nyomon követem. Azóta volt már a New York Timesban is, megérett tehát a posztolásra.