Egó-szörcs! Egót mindenkinek! Ki vagyok Esztétika Versek és szövegek Tanulmányok E-mail varadinak

szerda, február 22, 2006

Újkori népvándorlás Öndizájból Egocentriába, és vissza



Általam még meg nem értett vonzereje van az undergroundnak, például nézem a sok szép blogot, és valahogy mindegyik annyira egyedi, például hogy a nickezés, anonimitás akkor is, amikor nincs is miért, öndizájn. Szégyellnem kell magamat, hogy nem elég trükkös ez az oldal. Vagy mégsem. Elkezdtem mindenféle trükköket rápakolni, az egyik legjobb az volt, amikor véletlen-flickr scripttel barátaim fényképeit tettem fel. Na, ezen, ezen sokat kellett nevetnem – végül megbántam kegyetlenségemet, és levettem. Hisz oldalam csak kihasználta volna a sok kedves és érdekes arc nyújtotta lehetőségeket! De én ettől tartózkodom.

Vagy volt olyan, hogy mindenféle kis flash-animokat tettem fel, csak úgy milyen-lenne-ha alapon. Hát az is, szóval olyan kellemetlen volt, hogy rágondolni is rossz. Mindezekért jelenleg minimálban nyomom, kicsit olyan ez az oldal, mint egy komoly egyetemi honlap a századelőről, de legalább nekem szép. És azt tudtátok, hogy a képek linkeket rejtenek? Ugye, hogy vannak még meglepetések.

Le az öndizájnnal! Le a dizájnnal egyáltalán! Le az önnel!

És egy egológiai probléma.
Rendszerezzük az egocentrikus-önző fogalmak alá tartozó területet az alábbiak szerint:

  1. vannak, akik önzésüket nyelvileg valósítják meg; például olyan írók, akikről elnevezhetnek korszakokat, ám hatalmuk nem több, mint Dosztojevszkijé, aki élete nagy részében az éhenhalás ellen küzdött írásmunkájával;

  2. önzésüket egyfajta instant affektivitásban élik ki a második csoportom tagjai, mint például a Szingli Egyház azon hívői, akik hisznek a világkörüli utak, extrém sportok és nyers szexualitás megváltó erejében;

  3. harmadjára a családi terror önzőit említem, akik életüket szűk környezetük megrendszabályozásának szentelik, és ezt nem ritkán fasiszta dühvel végzik, és persze gyakorta túlzó negédességgel leplezik mindezt kifelé;

  4. a negyedik kategória az önkiüresítő egológiai formalizmus, ami a szentség egy paradigmája, és amelyről elfogultságom miatt most nem írok semmi dehonesztálót.

A többi kategóriát ki-ki maga is hozzáillesztheti a rendszerhez, ha pedig fundamentális kérdésekben van hozzáfűznivaló, kérem az alábbi linken megtenni: ’comment’. Ide még csinálok egy cool önlinket.
<a href="http://varadi.blogspot.com">varadi</a>

Comments:
A "minden cselekvésünket _végső soron_ az önzés motiválja" típusú filozoféma korunk egyik leginkább kedvelt tévedése.

A következő, alapvetően téves eljárással dolgozik:
(1) bebizonyítjuk, hogy a "látszólag" nem önzésből elkövetett cselekvés is "valójában" önző. Pl. ha feláldozom az életemet a szerelmemért, akkor önző vagyok, mert számomra ő fontosabb, mint én, tehát egy nekem fontos dologért (ő) egy kevésbé fontosat (az én életem) adok oda - mi más ez, ha nem önzőség?!?!?!
(2) Azonban nem vesszük észre, hogy ezzel alapjában _megváltoztattuk_ az önzés szó jelentését, és ezért aztán simán jön:
(3) az önzés szó eredeti, megváltoztatatlan jelentését tekintetbe véve levonjuk a következtetést: "_minden_ cselekvésünket az önzés motiválja".

Ez igazából nem lenne "felfedezés", ha az önzés új jelentését értenénk bele, hiszen azt úgy dizájnoltuk meg, hogy állításunk triviális legyen. Pont azért tűnik (lesújtó) felfedezésnek, mert visszacsempésszük belé az eredeti értelmet.

(Hasonlóképp lásd még a vulgáris Foucault, sőt, Nietzsche-értelmezést: "minden cselekvésben ott a hatalom", és visszacsempészik ide a hatalom szó elítélő, normatív jelentését.)

Drága Péterünk, te kerüld el ezt a csapdát!!!!!!!!!

-- ps. egy ajándék a varadi-olvasóknak: http://www.boasas.com/?c=605
 
Azt hiszem, félreértesz, én a negyedik pont alatt éppen arra utaltam, hogy létezik egy nemönző egológia. Az öndizájn feltétele a szelf, a la Foucault meg sokan mások, ígyhát én csupán bizonyos szelf-struktúrákat tűztem gombostűre, hogy jobban lássuk őket, és nem "mindenkit", Öregem! De majd megírom jobban, és akkor minden világos lesz, és kitisztul, és tudtok majd aludni. csákány!
 
Kár hogy nem vettem észre András ezt a kommentedet. Ha látod még, volna egy adalék hozzá. George Campbell a 'THe Philosophy of Rhetoric' c könyvében levezeti (viccből), hogy azt is feltehetnénk hogy az ember cselekvéseinek legfőbb mozgatórugója az önútálat, és nem az önszeretet. Majd legalább annyi cselekvésformát megmagyaráz, mint az ellentábor, és amit elsőre nem, azt is, kisebb erőltetés után. Egyébként ő Hobbes és követői ellen érvelt, a könyve cirka 1776-ban jelent meg.
 
Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

CounterData.com

american express
american express Counter