Egó-szörcs! Egót mindenkinek! Ki vagyok Esztétika Versek és szövegek Tanulmányok E-mail varadinak

szerda, január 25, 2006

A szénledobóaknától a nagyregényig hosszú az út, de én meg piszok gyors vagyok



A szénledobóaknától a nagyregényig hosszú az út, de nekem rövid.

Egy patkány jelenléte a világban (nos, itt a vallomás helye: olykor gyötrő erővel jelentkezik ez a gondolat) bizonyára nem kedves az Úrnak. A menyét talán leginkább határeset. Néhány nappal ezelőtt a Ráday utcában hazafelé tartottam, mikor egy menyét szaladt át előttem az úton, majd eltűnt egy szénpince ledobóaknájának nyitva hagyott lejáratában. Egy-két nap múlva a Tompa utcában láttam egy megtévesztésig hasonló állatot. Mindkét menyétészlelés éjszaka történt, és nagyjából azonos területen, a Bakáts tér környékén. A menyét jelenléte a világban bizonyára mosoly, grimasz: „hűha! majdnem elnevettem magam, pedig intellektuális álláspontom fanyar mosolyt követel". Az is lehet, hogy Isten nem értelmiségi, hanem földmunkás vagy útkaparó. Vannak erre utaló jelek, még ha ezt nem is szeretjük. A görögök vajon valóban azt gondolták, hogy az isten olykor mondjuk hattyú avagy bika? Bruhaha.

Mint a fentiek jól illusztrálják, hajlamom van a csapongásra. Erővel mégis képes vagyok rögzíteni gondolataimat egy-egy tárgyhoz. A vers a csapongás és vitalitás hirtelen és önkéntelen megakadása, melynek ereje nagyobb még csapongó ösztönöménél is. Ebben a megakadásban el lehet dolgozni egy-két órát naponta, jó napokon. De ki is lehet váltani, mert ha egyszer elkezdek írni, akkor az írás szinte hipnotikus erővel szippantja be energiáimat, fókuszál, összezavar és inspirál. Ilyenkor a fő mozgatóerő nem valamiféle „kifejezési vágy” a „mondanivaló és üzenet feszítése”, hanem a félelem attól, a megilletődés azon, ami keletkezik. Hogy honnan jön. Hogy mit jelent. Hogy ami benne van, amit jelez, az vajon hogyan hozható legtökéletesebb formájára. „Ami van, az hogy a legjobb!?” Az a megrendülés hajt, amit nagy művek láttán érzek. Olyat akarok én is. Sokszor könnyebb el sem kezdeni. Annyi kudarc éri az embert egyébként is. És ha elkezdem, alig-alig tudom abbahagyni.

A filozófia a gondolat tematikus, tárgyhoz kötött működésének és a versnek a határmezsgyéjén is művelhető, magam részéről oda próbálok eljutni, és onnan visszatérve, ott megerősödve mindent ugyanott folytatni, ahol abbahagytam, és úgy folytatni, ahogyan az egyébként a maga módján menni szokott.

A művészet képes arra, hogy az élet egészen különféle területeit egy esetlegesnek tűnő szabályszerűség mentén váratlanul egyszerre szólítsa meg, és felszabadítsa együttes energiájukat. Egyúttal feltárja belső szabályszerűségeik, ideológiáik kényszeredett és gyökeresen érvénytelen mivoltát. A művészet félelmetes, de nem általában véve – a művészet legalább egyszer, legalább megszületésekor hirtelen és közvetlen riadalmat vált ki, melyet merengés vagy nevetgélés old fel, vagy düh követ.

De mégsem minden művészet, ami megriaszt, nem? Azért van határa az üres akarnokoskodásnak, ami mindig ott sodródik az igazi művészet farvizén, ugye?

Hát persze! Mondjuk úgy, hogy nem nevezzük művészetnek, ami jön a semmiből és a semmibe tart. Nem mondjuk rá: művész, aki a fentiek szerint. Azt mondjuk rá: majom. Azt nevezzük művészetnek, amivel kezdeni lehet valamit. Az esztétika feladata pedig annak kikutatása, hogy ha már, akkor vajon nagyjából mit is lehet evvel-avval kezdeni. Vajon milyen lehetőségek vannak épp ebben a regényben, épp ebben a képben? És miért éppen ezekben keressük?

Comments: Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

CounterData.com

american express
american express Counter