szombat, december 17, 2005
Különös álom
Ma különös álmom volt. Egészen regényes története van, miközben álmodtam, végig az járt a fejemben, valahol, hogy meg kellene írnom ezt egy regényben.
A történet elejére nem emlékszem, de a lényeg, hogy nemzetközi tekintélyű tudós vagyok, aki titkos ismeretek birtokába jutott. Ezek az ismeretek még éppen megmenthetik a globális felmelegedés miatt végnapjait élő emberiséget. A titok egy olyan növény, melyet az ősök elrejtettek évezredekkel korábban, melyet hibernáltak az Arktisz örök jegében, hogy most, amikor szükség van rá, megtaláljuk. Hogy erre hogyan jöttem rá, nem tudom. Sok más híres tudóst, volt osztálytársaimat gyűjtöttem magam köré, és az expedíció nekivágott a könyörtelen és veszélyes vállalkozásnak. A probléma az volt, hogy a pontos helyet nem tudtuk, csak sejteni lehetett, és gyakorlatilag rá kellett hagyatkoznom megérzéseimre úgy, hogy közben tudtam, nemcsak azok az életek múlnak rajta, amelyeket magammal rántottam a vállalkozásba, de a még élő millióké is. Végül megtaláltuk, egy jégbarlang mélyén, három-négy zsemleszerű, kenyérből készült valamit. Óvatosan felmelegítettük őket, és ekkor előbukkantak a bennük elrejtett magok. A közepük, mint valami gránátalmáé, teli volt magokkal. A zsemle pedig finom, ember által évezredek óta nem kóstolt ízű volt, lágy és foszlós, és a belsejük teli volt az életet és reményt adó magvakkal. Igazából most eszembe jut, hogy akár heregolyó is lehetett. Lehet, hogy gyerekre vágyom? Érdekes lenne. Az álomnak itt vége volt, emelkedetten, boldogan és könnyeden ébredtem, melyet az a tény indokolt, hogy mégiscsak megmentettem a világot, ráadásul mindezt alvás közben. Soha rosszabbat.
A történet elejére nem emlékszem, de a lényeg, hogy nemzetközi tekintélyű tudós vagyok, aki titkos ismeretek birtokába jutott. Ezek az ismeretek még éppen megmenthetik a globális felmelegedés miatt végnapjait élő emberiséget. A titok egy olyan növény, melyet az ősök elrejtettek évezredekkel korábban, melyet hibernáltak az Arktisz örök jegében, hogy most, amikor szükség van rá, megtaláljuk. Hogy erre hogyan jöttem rá, nem tudom. Sok más híres tudóst, volt osztálytársaimat gyűjtöttem magam köré, és az expedíció nekivágott a könyörtelen és veszélyes vállalkozásnak. A probléma az volt, hogy a pontos helyet nem tudtuk, csak sejteni lehetett, és gyakorlatilag rá kellett hagyatkoznom megérzéseimre úgy, hogy közben tudtam, nemcsak azok az életek múlnak rajta, amelyeket magammal rántottam a vállalkozásba, de a még élő millióké is. Végül megtaláltuk, egy jégbarlang mélyén, három-négy zsemleszerű, kenyérből készült valamit. Óvatosan felmelegítettük őket, és ekkor előbukkantak a bennük elrejtett magok. A közepük, mint valami gránátalmáé, teli volt magokkal. A zsemle pedig finom, ember által évezredek óta nem kóstolt ízű volt, lágy és foszlós, és a belsejük teli volt az életet és reményt adó magvakkal. Igazából most eszembe jut, hogy akár heregolyó is lehetett. Lehet, hogy gyerekre vágyom? Érdekes lenne. Az álomnak itt vége volt, emelkedetten, boldogan és könnyeden ébredtem, melyet az a tény indokolt, hogy mégiscsak megmentettem a világot, ráadásul mindezt alvás közben. Soha rosszabbat.
american express Counter