növekvő élettartam

Blogomnak új címet adtam, mivel a továbbiakban csak a jövővel, az élettel, a fokozódó helyzettel fogok foglalkozni ellentétben az eddigiekkel, lévén, hogy mostanában nem foglalkoztam egyáltalában semmivel sem.

Elmondanám, hogy egyik gyerekkori, nagyon közeli jó barátom elköltözött egy másik kontinensre. Egy-két évig most haza sem jön, egyébként pedig feleségestül mentek, hogy ott éljenek. Olyan ez, mint a haláleset, meg kell, hogy mondjam. Egy része nagyon is olyan.

Vannak barátságaim például, melyek rajta keresztül voltak, mondjuk így: rajta keresztül éltek. Ezek most nagyon különösen vannak – felszívódnak egy üresség idegenségének gravitációjában. Beszippantja őket a tátongó semmi. Élmények, amiket ugye együtt éltünk meg, hirtelen úgy már fel nem eleveníthetőek, lévén, hogy nincs, akivel bármikor, fél szavakkal is, az apró részleteket újra élővé lehetett tenni. Az sok erőt ad. És könyörgök, különböztessük meg ezt az akolmelegtől, amit bárki nyújthat, aki hasonlít ránk, vagy akire hasonlítani szeretnénk. Ezek az élmények nem az imágódat erősítik meg, hanem az életedet.

Persze tehetséges emberek lévén kedves barátaim bizonyára megtalálják számításukat a Tengerentúlon, úgyhogy ez mégsem olyan, mint a haláleset. Hanem ez jó dolog, hiszen immár ott is van barátom, és ha a gyerekeim majd éppen arra járnak, akkor lesz, akinek a gondjaira bízhatom őket. Lám csak, így is lehet nézni a dolgokat. De jó.

Meg úgy is, hogy megint olyan ember ment el (barátaim között meglesz a tucat), aki bár inkább maradt volna. Tudnék helyette tíz másikat mondani, aki tőlem menjen, ahová akar. Százat is tudnék.

De hátralévő napjaim azért biztos egyre boldogabbak lesznek.